PIM media
Nyelv/Language
Bertók  László (Vése, 1935. december 6.
„Az a kis sáv, az érdekel, a köz az ismert és az ismeretlen határán. A „között”, hogy Nemes Nagy Ágnest is ideidézzük. Ezen mozgok. Kinn is, benn is, kinn se, benn se: örökös bizonytalanságban. Platón, Rilke, Pilinszky nyomán mondom és vallom, hogy a tények, az események elfedik a valóságot. A két tartomány közti hely az, ami a költészetem s a világszemléletem forrása. S ha valamit sikerül lecsípni abból az ismeretlen valóságból s hozzátenni ahhoz, ami már ismert, az nagyon jó érzés. Azért érdemes.” (Bertók László)
Csiga
magyar
Kiteszi a kukát. Fölállítja az
egérfogót. Tornázik. Eltűnődik,
hogy hol lehet a baj?
Hagyta meghalni a
citromfát? Kihajította a
hetekig gyűjtött
„nyerő” üvegkupakokat?
Hirtelen ölelt, s
összeborzolódtak a csillámok?
Kora reggel akkora a hőség,
hogy odaragad a saját
hátához.
A szomszéd máris az
újságból jön. Gyújtózsinórral.
Ha itt lenne a világ
fölrobbantaná.
A meztelen csiga éjjel
ezüst csíkot húzott a falra.
A csík a ház fölötti
légifolyosóban folytatódik.
A bátorsága hiányzik?
A hite?
Eldobja a követ,
megigazítja a nadrágját.
Áll ott, mint Dávid, aki
sohasem tudja meg, hogy
eltalálta-e Góliátot.
Műfaj:vers
Szerzői jog:
Egyéb:
magyar
A szerző további művei:
A történet
Aki többet tud az van itt
Az idegenvezető elbúcsúzik
Azt mondják, költő
Én tudom, hogy a számon át
Fekete tejút, hangyák vonulnak
Fémízű
Furkálja a semmit a szó
Kazalban a tűt
Korom
Levél az ágat
Magával ránt és elejt, ami fog
Mint a lélegzet annyi csak
Mint az eget tartja a nap
Most, hogy vége a diktatúr
Ó, ennivaló szörnyetegeim
Táj
Petőfi Irodalmi Múzeum - 1053 Budapest, Károlyi Mihály u. 16.
Powered by