|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Mintha egy lengyel kastély félhomályos, gótívű cintermében hallanám a mennyei hangot, átható világos gyönyörrel tölt el valami szonáta, s oly szenvedéllyel a szép zongorista hölgy iránt, mintha ő volna a tiszta, a kinti fényt kioltó testi áram, ami a benti sötétet kigyújtja, csupán a repkény hidegtüzü árnya izzott az esőcseppes ablakokban, talán előző életemben történt, s lentről egyszerre sose látott örvény ragadt magával, elsodort a termek, az avarszagú urak, asszonyságok köréből, hogy a halálba szeressek, amíg hallom, s oly éteri világot tárt föl, amit már nem értek, csak érzem a lét isteni részét az egészben.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||