|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Lassúdan, lassítva a lankadatlan iramot, halkan, apránként előre viszem magamban, amit hátrahagytam, egyelőre a Gellérthegy tövébe, és még tovább, bár most nem az a fontos, csordultig csönddel telítődnek boldog érzékeim, a részek összeállnak, mint a folyami hajósnak a parton lecsorgó házak, fölfelé az árban állok látszatra én is, így halasztom későbbre kikötőbe érkezésem, órányi perc, pár járóföldnyi méter innen a híd, de hány az óceánig? míg a bávatag kirakatok hossza figyelmem sugarától fölvilágít, és lobbot vet a fákra, nem is volna virág, madár, és talán én se lennék különben más, csak elvakult sebesség.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||