Maréknyi vékony huzal, kusza
vonalas grafika, idegvezeték, tél,
elnagyolt táj. Fejmagasságban
kalauz röpül végig a kocsin. A
szomszéd ülésen talált fiatal lány
visszateszi a fejhallgatót. Ferdén
elmosolyodik. Papucsállatka
mobiltelefonok, kihívó
esendőség. Minden irányban
madár. Ennivalótól is be lehet
rúgni, mondja valaki, s elalszik.
Keze, a hazafelé kocogó barom,
tovább jár. Zavaros csönd,
ásványvíz, csupasz fűzfavesszők
a  szempillákon. Fehér. Fehér.
Fehér. Mindenki kinéz, csak
folyton összeakad. Egy-egy
állomás még. Akkor át tudna
bújni a képen. De fölébred. Sárga
vizeletnyom a havon, befagyott
locsolócső, összegubancolódott
rézdrót-csomó. Csak néhány
oxidálódott szál lóg ki a napból.
Megfeszül. Elszakad.