|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Két csillaggal több ragyogott az égen, mert kiszöktünk a nyári éjszakába, megvalósult a bőség teljessége, még a haraszt sem pompázott hiába, s a föld, akár a holdig érő asztag tele arannyal, maggal és malaszttal, s veled, ki azért jöttél, hogy a tiltott édenbe elsegítsél, diáktársam, hol nem csak egy fa, az egész tilos volt az Érosz gyümölcsére, bár sajátom minden, mit akkor birtokba vehettem, te leutaztál, én meg kiűzettem, most már sajnálom, nem maradt utánam semmi ragyogás, bátorság a szépre, csupán határnagy kavicsbánya tátong, s amit a nyári éjszakának vélnek, itt találhatnák elkésett szavamban, s kun szemeidben, Czudor Julianna.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||