|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Ilyen lehettem én is! egy öregnek megejtő játék múltját újra élni unokája világhódító kedves cikázásában, immár szárnysegédi rangban vigyázni, semmi baj ne érje ezen a kétszobányi csatatéren, hol az eleven tárgyak színe, hangja, illata, íze legelső csodája csalogatja, s már azonnal kutatja, micsoda tiltott kincset rejt a láda, egyetlen szóból álló anyanyelven fölfedezi az egész ismeretlen bolygót, és mégis az elkapott labda marad a földgömb, s itteni az otthon, akárhol jár, e kerti nyár fogadja, és a rigó bármerre száll is, itt szól, s én maradok már minden öregember, ő meg kisgyermekkora egy öregnek.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||