PIM media
Nyelv/Language
Bertók  László (Vése, 1935. december 6.
„Az a kis sáv, az érdekel, a köz az ismert és az ismeretlen határán. A „között”, hogy Nemes Nagy Ágnest is ideidézzük. Ezen mozgok. Kinn is, benn is, kinn se, benn se: örökös bizonytalanságban. Platón, Rilke, Pilinszky nyomán mondom és vallom, hogy a tények, az események elfedik a valóságot. A két tartomány közti hely az, ami a költészetem s a világszemléletem forrása. S ha valamit sikerül lecsípni abból az ismeretlen valóságból s hozzátenni ahhoz, ami már ismert, az nagyon jó érzés. Azért érdemes.” (Bertók László)
Kazalban a tűt
magyar

 (1)
Hiú bölcsesség
rájönni, hogy az égen
kevés a festék.

(2)
Ne akarj gyorsan
célba érni, az úthoz
lábad s jogod van.

(3)
Öleled a fát,
s mérgelődsz, hogy egyedül
sosem éred át?

(4)
Kicserélsz egy-egy
csavart, s azt képzeled, hogy
nélküled nem megy?

(5)
A hebehurgya
meg is eszi a tésztát,
mire meggyúrja.

(6)
Miért egyszerűbb
sírni, mint megkeresni
kazalban a tűt?

(7)
A lelket nem stressz,
saját súlya nyomja szét,
mikor üres lesz.

(8)
A végtelenbe
mégy folyton, s jó ha eljutsz
megint a kertbe.

(9)
Amit két szóval,
pláne eggyel elmondhatsz,
maradjon sóhaj.

Műfaj:
Szerzői jog:
Egyéb:
magyar
A szerző további művei:
A történet
Aki többet tud az van itt
Az idegenvezető elbúcsúzik
Azt mondják, költő
Csiga
Én tudom, hogy a számon át
Fekete tejút, hangyák vonulnak
Fémízű
Furkálja a semmit a szó
Korom
Levél az ágat
Magával ránt és elejt, ami fog
Mint a lélegzet annyi csak
Mint az eget tartja a nap
Most, hogy vége a diktatúr
Ó, ennivaló szörnyetegeim
Táj
Petőfi Irodalmi Múzeum - 1053 Budapest, Károlyi Mihály u. 16.
Powered by