Kritikus, szerkesztő, jogász. 1899-ben jogi diplomát szerzett a budapesti egyetemen, majd ügyvédi irodát nyitott a fővárosban. A Nyugat egyik alapítója, 1908 és 1917 között egyik szerkesztője volt. Kritikáival és esszéivel a Nyugat körüli polémiákban aktívan részt vett. A Gyáriparosok Országos Szövetségének előbb másodtitkáraként, majd ügyvezető igazgatójaként mindvégig sokat tett a lap gazdasági támogatásért, fennmaradásáért. 1921 és 1929 között főmunkatársa, 1914 és 1925 között társkiadója volt a Nyugatnak. 1931–35-ben országgyűlési képviselő. 1938-ban lemondott a gyáriparosok szövetségében viselt állásáról. A német megszállás alatt Budapesten rejtőzködött, 1944. jún. 24. és 1945. jan. 17. közt naplót vezetett (Az elsodort ország, 1946). 1945-től a Gyáriparosok Országos Szövetségének tiszteletbeli elnöke és kereskedelmi igazgatója lett. 1948 végén külföldre távozott, előbb Rómában, Párizsban, majd 1953-tól New Yorkban élt; 1970-ben Bécsbe költözött. A Nyugat folyóirattal kapcsolatos emlékeit és dokumentumait az emigrációban publikálta, mely Vezér Erzsébet gondozásában kibővítve megjelent Magyarországon is.