"Néha találkozunk, a Magyar Irodalom, meg én. Olyankor leülünk, megiszunk egy kávét, elbeszélgetünk erről-arról, érdeklődünk, hogy van a család. Mert hát azért ismerősök volnánk, vagy mi. Ő megtisztel azzal, hogy nem kéri, mondjak valamit az íróságról, én pedig viszonzásul nem faggatom, hogy milyen érzés Magyar Irodalomnak lenni. Hallgatunk, kortyolgatunk. Hol ő fizeti a kávét, hol én – egyikünk sem áll valami jól. Korrektek vagyunk, barátságosak, és némileg távolságtartók. Elváláskor enyhén, derékból meghajolunk és lassan, tagoltan, látványos udvariassággal köszönünk : - A viszontlátásra. – Mert azért sejtjük: előbb-utóbb újra összeakadunk majd valahol." (Békés Pál)
"A magyar kultúra régi, rossz hagyománya, hogy mindazt, ami gyerekeknek készül, mellékesnek, másodlagosnak tekinti.
Én éppen fordítva. Ezt tartom elsődlegesnek. A gyerekeknek szóló irodalmat. Amely nélkül egyszerűen nem nőnek fel azok az olvasók, akik képesek lennének érteni, élvezni, vagy egyszerűen csak elolvasni a terjedelmes, többrétegű műveket.
Az íróknak elemi önérdeke volna, hogy a gyerekek felé forduljanak." (Békés Pál) |  | |
