PIM media
Nyelv/Language
Ágh  István (Felsőiszkáz, 1938. március 24.
„talán előző életemben történt,
s lentről egyszerre sose látott örvény
ragadt magával, elsodort a termek,
az avarszagú urak, asszonyságok
köréből, hogy a halálba szeressek,
amíg hallom, s oly éteri világot
tárt föl, amit már nem értek, csak érzem
a lét isteni részét az egészben.”
(Ágh István: Zene)
Időtlen mályva
magyar
Nyaram virágos bokrát, mintha tél sem
sújtaná máskor, nem láttam enyészni,
megújulni, csak ahogy terebélye
pompáját évről évre megismétli
egyformán, mégsem unalmasan, csöndben
telítődöm az árnyas örökzölddel,
s már kezdeném a fehérszirmú verset,
de elszáll rögtön, mert folytathatatlan,
ha nincs szavam az első anyanyelvhez,
melyet a beszéd előtt megtanultam,
tétova illat csupán, illó fények,
bujócskái az áldott békességnek,
nincs eseménye, tárgya, szép csodában
rejlő talányos magunkbavalóság
föloldódása egymás mivoltában,
páros hűségre hasonlít leginkább,
és csak kettőnkre tartozik a titka,
miért van nyitva akkor is, ha csukva.
Műfaj:vers
Szerzői jog:a szerzőnél
Egyéb:
magyar
A szerző további művei:
A magány közhelyeiből
Ámulat
Ballada
Csupa áttetsző
Elveszett ókuláré
Filmtöredék
Gyerekjáték
Ketten a hídon
Kiűzetés
Lassú
Napimádó
Szülői sírnál
Zene
Petőfi Irodalmi Múzeum - 1053 Budapest, Károlyi Mihály u. 16.
Powered by