|
|
|||||||||||||||||||||||||
|
Röhögések a szóközökben. Kivehetetlen dugó. Hátak. Örökké mennek, mennek el. Ha komolyan veszed, belecsavarodsz. Ha mosolyogsz, ha nem akarod annyira, egyszer csak kimondod a nő nevét, akiről álmodoztál. Eszedbe jutnak a legjobb verskezdetek. Fölszereled a tizenöt éve hiányzó szappantartót. Ne félj a játéktól. Legelszántabban azok játsszák a sértődöttet, akik megsértettek. Soha, soha, ordítja a süket, miközben meztelenül hajlong a vak előtt. Két szó között nincs legrövidebb út. Az érkezés kimondhatatlan. Ha kinyitod az ablakot, azonnal autók dübörögnek el a ház előtt. Ha felteszed a szemüvegedet, szürke pöttyöket látsz a fehér tálcán. Ha megharapod a nyelvedet, elhiszed, hogy valóban sótlan a leves. A szó a vérből lesz. Az egyik savasan zizeg, mint az univerzum, a másik fémízű, mint a halál.
|
||||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||||