"Néha találkozunk, a Magyar Irodalom, meg én. Olyankor leülünk, megiszunk egy kávét, elbeszélgetünk erről-arról, érdeklődünk, hogy van a család. Mert hát azért ismerősök volnánk, vagy mi. Ő megtisztel azzal, hogy nem kéri, mondjak valamit az íróságról, én pedig viszonzásul nem faggatom, hogy milyen érzés Magyar Irodalomnak lenni. Hallgatunk, kortyolgatunk. Hol ő fizeti a kávét, hol én – egyikünk sem áll valami jól. Korrektek vagyunk, barátságosak, és némileg távolságtartók. Elváláskor enyhén, derékból meghajolunk és lassan, tagoltan, látványos udvariassággal köszönünk : - A viszontlátásra. – Mert azért sejtjük: előbb-utóbb újra összeakadunk majd valahol." (Békés Pál)
"A magyar kultúra régi, rossz hagyománya, hogy mindazt, ami gyerekeknek készül, mellékesnek, másodlagosnak tekinti. Én éppen fordítva. Ezt tartom elsődlegesnek. A gyerekeknek szóló irodalmat. Amely nélkül egyszerűen nem nőnek fel azok az olvasók, akik képesek lennének érteni, élvezni, vagy egyszerűen csak elolvasni a terjedelmes, többrétegű műveket. Az íróknak elemi önérdeke volna, hogy a gyerekek felé forduljanak." (Békés Pál)
Életrajz:
Író, drámaíró, műfordító. 1980-ban szerzett diplomát az ELTE-n, magyar – angol - összehasonlító irodalomtörténet szakon. Volt szociológiai felméréseket végző kérdező biztos, majd magyar- és angolnyelv-tanár. 1984-1994 szabadúszó író, 1994-2000 a Magyar Televízió stúdióvezetője, irodalmi és színházi műsorainak szerkesztője. 2000-től ismét szabadúszó. Munkáit a kísérletező kedv, a groteszk, ironikus látásmód jellemzi.
Díjak:
Rádiókritikusok Díja, 1982; Makszim Gorkij-díj, 1985; Európa Könyvkiadó Nívódíja, 1987; Új Magyar Hangjáték Díj, 1988; Wessely László-díj, 1988; Fitz József-díj, 1991; Év Gyermekkönyve-díj, 1992; Európa 1968 pályázat díja, 1993; Déry Tibor-díj, 1998; Alkotói Díj (Soros), 1999; József Attila-díj, 2000.
