|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Jött valaki szemben a virradatnak, találkozott egy napkeltének hátat fordító, fényből közelgő alakkal, fölmérték egymást, rögtön továbbálltak, a vén sportszatyros talán uszodába, a kialvatlan fiú meg Budára tartott a Margit hídon, annyi volt csak, alul erős örvényt kavart a pillér, így kélt magában hánytorgó hasonlat arra, mi fölül valójában történt, én voltam a fiú, s mert fölismertem fiatalságom rémét az öregben, fölujjongtam, legalább vegye észre, micsoda mámor izzik iszonyomban, megöltem volna múltamért cserébe, de inkább élethosszra megbosszultam minden bűnét, ahogy szemébe vágtam diadalmasan buja éjszakámat.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||