Erdélyi író, költő, műfordító. Páskándi Géza fedezte fel tehetségét 1950-ben. Ettől kezdve rendszeresen megjelennek művei magyarul és románul is. 1954-ben magyar szakos tanári oklevelet kapott. Dolgozott az Almanach segédszerkesztőjeként s az Utunk szerkesztőségében. 1955-től a Dolgozó Nő, nyugdíjazásáig a Napsugár szerkesztője volt. 1984-ben hosszabb, észak- és dél-amerikai előadókörúton vett részt. Kolozsvárott él, az Antitotalitárius Demokrata Fórum tiszteletbeli elnöke. Tagja a Confessio szerkesztőbizottságának, a Magyar Művészeti Akadémiának és a Digitális Irodalmi Akadémiának. Költészetében fellelhetőek a néphagyomány elemei, avantgárd újítások, lírai és epikai elemek is. Énekelt versei igen népszerűek.

Kolozsvári Írói Egyesület Költészeti Díja, 1968; Utunk Költészeti Díja, 1968; Román Írószövetség díja, 1971, 1978; Déry Tibor-díj, 1986; TV-kritikusok Díja, 1988; Év Könyve-díj, 1989; MSZOSZ-díj, 1990; Zichy Jenő-díj, 1992; Kossuth-díj, 1993; Látó-díj, 1993; Herder-díj (Bécs), 1994; Magyar Művészetért-díj, 1995; Látó-díj, 1995; Kölcsey-emlékplakett (Szatmárcseke), 1997; Magyar Örökség Díj, 1998; CET Irodalmi Díj (millenniumi), 2000; Kölcsey Ferenc Millenniumi Díj, 2000; Pro Hargita Díj, 2001; Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Fődíja, 2002; Maecenas-díj, 2004; Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal, 2004; Alapítvány az Erdélyi Magyar Irodalomért-díj (Székelyudvarhely), 2004; Aranyalma-díj (Erdély), 2005; Hazám-díj, 2005.