PIM media
Nyelv/Language
Karinthy  Frigyes (Budapest , 1887. 06. 25. - † Siófok, 1938. 08. 29.)

"Minden másképpen van! Ez az egyetlen tétel, amiben fanatikusan hinni szabad és amitől eltántorodni bolondság. Minden másképpen van! Hisz görbe tükör az emberi értelem, melyben az igazság tükröződik, és hol a geometria, mely megmutatja mennyivel torzít ez a tükör, hogy a valóságot legalább elképzelhessük, ha már látni nem láthatjuk! De hát, milyen tökéletes munkát várunk egy ilyen tökéletlen szerszámtól?" (Karinthy Frigyes)

Karcolatok
magyar

Halló, itt Karinthy Frigyes, újságíró!

Ebben a minőségemben jelentem a következőket. Meglehet, hogy holnaptól kezdve nyolc oldalon fognak megjelenni az újságok a papírhiány következtében. Ha a hiány fokozódik, el lehetünk készülve rá, hogy egy hónapon belül két, azután csak egy oldalon jelenik meg. Végre utasítani fogja a kormány a papírgyárakat, hogy olyan papírt gyártsanak, amiknek csak egy oldaluk van. A mi dolgunk, hogy azért a lap minden rovata megmaradjon, ez persze meg lesz nehezítve, szűkebbre kell vonni a kereteket. A lényegre kell szorítkoznunk. Mint lelkiismeretes és előrelátó újságírónak, úgy illik, hogy gyakoroljam magam ebben a stílusban, van szerencsém tehát a szerkesztő úrnak a következő dolgozatot benyújtani. A lap tehát így lesz, így fog megjelenni. Minden rovata megjelenik:
Vezércikk. — Magyar gondok. A kül. és pap. hiány egyált. nem oly fenyeg., mint ahogy sokan képz.
Tárca. — Egy élet. Írta: K. F. — A tudós asszony mosolyogva jött ki a másik szobából. “Fiú!” — mondta vidáman. Kurt Pál felsóhajtott. “Hála Istennek — kiáltott —, legyen a neve Péter!” Kurt Péter panaszosan gőgicsélt a bölcsőben, és néhány év múlva szép bársonykabátját mindenki megcsodálta. Gyönyörű szőke fiúcska volt. “Peti, Peti!” — kiáltott rá az anyja. Peti, aki éppen a gyerekszobában játszott, e hangra felkapta fürtös fejecskéjét, és tíz év múlva letette az érettségit. Az egyetemi évek úgy teltek el, mint egy álom. Egy napon Péter szomorúan üldögélt hónapos szobájában: “Eh, mi az élet?” — suttogta maga elé, legyintett kezével, és tizenöt év múlva elfogadta a körorvosi állást Tapolcán. A leány remegve tépdeste az ákácfa suttogó levelét, és ránézett Péterre, Péter lassan magához húzta a leány fejét, megcsókolta, és gyermeküket, Károlyt, tizenöt éves korában katonaiskolába íratták. “Tudniillik, azt akartam mondani” — jegyezte meg erre Péter, de elhallgatott, mert eszébe jutott, hogy két évvel ezelőtt meghalt. Vége.
Napihírek. — Öngyilkos mázoló. Kovács P. mázoló szerelmes volt G. Jolánba. Tettét nem okolta meg, levelet nem hagyott hátra. — Elgázolás. Fischer G. munkás sietve akart átmenni a kocsiúton a 827-es számú villamos előtt. Temetése holnap délután lesz a Rókus Kórházból. — Elítélt árdrágító. Bauer Katalin drágán adta a tojást. Rá fog fizetni. — Csaló hivatalnok. S. Samu sokat akart keresni, a rendőrség keresi. — A szálloda tolvaja. Fuchs azzal okolta meg tettét, hogy beteges kabátgyűjtő szenvedélye van. Bevitték a Gyűjtőfogházba. — Őrült az utcán. Az orvos szerint megfigyelő képessége csorbítatlan. Bevitték a megfigyelőbe. — Irodalom. Ábránd Leó: A háború éposza, kilenc kötetben. Vacak. — Törvényszék. A törvényszék Kovács Jánost, Botlik Zsuzsannát, Molnár Alajost, Huszár Gergelyt, Krackauer Bélát, Életfogyt Ádámot, Feinbutter (?) Árpádot összesen 89 évi fegyházra ítélte. Az elítéltek belenyugodtak és fellebbeztek.
Innen-onnan rovat. — A bolha. A bolha erősebb az elefántnál, mert ha az elefánt bolha volna, nem tudna akkorát ugrani.

Műfaj:próza
Szerzői jog:© Petőfi Irodalmi Múzeum
Egyéb:Az 1930-as évek második feléből származó eredeti hanglemez-felvétel. Basch Lóránt hagyatékának része.
magyar
A szerző további művei:
Hazámba vágyom
Méné, tekel...
Petőfi Irodalmi Múzeum - 1053 Budapest, Károlyi Mihály u. 16.
Powered by