PIM media
Nyelv/Language
Ágh  István (Felsőiszkáz, 1938. március 24.
„talán előző életemben történt,
s lentről egyszerre sose látott örvény
ragadt magával, elsodort a termek,
az avarszagú urak, asszonyságok
köréből, hogy a halálba szeressek,
amíg hallom, s oly éteri világot
tárt föl, amit már nem értek, csak érzem
a lét isteni részét az egészben.”
(Ágh István: Zene)
Napimádó
magyar
Ott napozott a nyári kert zugában,
szemérmetlenül szép volt, mint a rózsák,
szemérmére szabott fürdőruhája
alig nagyobb egy óriás sziromnál,
bár leginkább szűz tenyeremhez passzolt
volna a messziről jött pesti asszony,
ketten láttuk, én meg az öreg Isten,
örült az Úr, mert visszaigazolva
találta benne mesterművét, én meg
parázna szívvel feledkeztem buja
verőfényében, mintha párja lennék,
s kamaszfővel folytatnám a teremtést,
s akkor a néma rózsa éjszakája,
ahogy helyette behunyt szemmel érzek,
döbbentett rá, a mélység vajudása
veti világra ezt a fényességet,
amit csak látok, ő meg csak világít
vakon, a legsötétebb éjszakáig.
Műfaj:
Szerzői jog:
Egyéb:
magyar
A szerző további művei:
A magány közhelyeiből
Ámulat
Ballada
Csupa áttetsző
Elveszett ókuláré
Filmtöredék
Gyerekjáték
Időtlen mályva
Ketten a hídon
Kiűzetés
Lassú
Szülői sírnál
Zene
Petőfi Irodalmi Múzeum - 1053 Budapest, Károlyi Mihály u. 16.
Powered by