A pókhálóba gabalyodott isten
gondolataink meg-megcsillanó
szakadékony szálaiba beszőtten
mozdulatlan lárvává bábozódik.

Leválnak rebbenékeny szárnyai 
s foszforos, magukat tükröző
fények. Alkonyatunk sötétbe süllyed,
a kétségbeesés öbleibe.

Csak egy percre szabadítsd meg magad,
egy pillanatra törjél ki belőlünk.
Hogy te vezess halálunk kapuján át
a lét ismeretlen túloldalára.