PIM media
Nyelv/Language
Ágh  István (Felsőiszkáz, 1938. március 24.
„talán előző életemben történt,
s lentről egyszerre sose látott örvény
ragadt magával, elsodort a termek,
az avarszagú urak, asszonyságok
köréből, hogy a halálba szeressek,
amíg hallom, s oly éteri világot
tárt föl, amit már nem értek, csak érzem
a lét isteni részét az egészben.”
(Ágh István: Zene)
Ámulat
magyar
Megérkezésem perce ünnepélyes,
mintha levett napszemüveg utáni
világításba lépnék, amit nézek,
meglepő, zsúfolt látomássá válik,
hol minden részlet ismerősen földi,
de teljessége valóságfölötti
visszfény meg árnyék, elfelejtett dolgok
erős színekben játszó tündöklése,
közeledése, pedig fű se mozdul,
s mintha a csönd külön nyelvén beszélne
esztendők avarrétegén keresztül
valami olthatatlan érzelemről,
aminek itt lehet csak megfelelni,
az ámulat sugárzó delejével
a délelőtt kegyelmét megnöveszti,
hisz ezt a szemfényvesztést én vezénylem,
én hiszem el, én vagyok olyan boldog
virágzásától, mint a mályvabokrok.
Műfaj:vers
Szerzői jog:
Egyéb:
magyar
A szerző további művei:
A magány közhelyeiből
Ballada
Csupa áttetsző
Elveszett ókuláré
Filmtöredék
Gyerekjáték
Időtlen mályva
Ketten a hídon
Kiűzetés
Lassú
Napimádó
Szülői sírnál
Zene
Petőfi Irodalmi Múzeum - 1053 Budapest, Károlyi Mihály u. 16.
Powered by