|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Megérkezésem perce ünnepélyes, mintha levett napszemüveg utáni világításba lépnék, amit nézek, meglepő, zsúfolt látomássá válik, hol minden részlet ismerősen földi, de teljessége valóságfölötti visszfény meg árnyék, elfelejtett dolgok erős színekben játszó tündöklése, közeledése, pedig fű se mozdul, s mintha a csönd külön nyelvén beszélne esztendők avarrétegén keresztül valami olthatatlan érzelemről, aminek itt lehet csak megfelelni, az ámulat sugárzó delejével a délelőtt kegyelmét megnöveszti, hisz ezt a szemfényvesztést én vezénylem, én hiszem el, én vagyok olyan boldog virágzásától, mint a mályvabokrok.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||