PIM media

Ágh István (Felsőiszkáz, 1938. március 24.)

„talán előző életemben történt,
s lentről egyszerre sose látott örvény
ragadt magával, elsodort a termek,
az avarszagú urak, asszonyságok
köréből, hogy a halálba szeressek,
amíg hallom, s oly éteri világot
tárt föl, amit már nem értek, csak érzem
a lét isteni részét az egészben.”
(Ágh István: Zene)

Életrajz:

Költő, író, műfordító. Eredeti neve Nagy István. Két nővére van, bátyja Nagy László költő. Az ELTE Bölcsész Karán a magyar-könyvtár szakot végezte el 1961-ben. A Népművelési Intézet könyvtárosa 1962-től 1968-ig, majd újságíró, 1971-től szabadfoglalkozású, 1975-ben az Új Írás, 1985 és 1990 között a Magyar Nemzet, 1997 óta a Hitel munkatársa. Felesége Széles Judit textilművész. Első verseskötete 1965-ben jelent meg. Számos antológiában publikálta műfordításait bolgár, cseh, észt, finn, szerb, macedón, szlovén nyelvekből. A Magyar Művészeti Akadémia és a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

Díjak:

József Attila-díj, 1969, 1980; TOT-díj, 1975; Ady-jutalom, 1978; Életünk-díj, 1984; Artisjus Irodalmi Díj, 1986; Kortárs-díj, 1989; Kossuth-díj, 1992; Nagy Imre-emlékplakett, 1993; Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, 1994; Magyar Művészetért Díj, 1995; Az Év Könyve Díj, 1998; Tiszatáj-díj, 1999; Déry Tibor-díj, 2005, Arany János nagydíj, 2007.

Művek:

				A magány közhelyeiből

				Ámulat

				Ballada

				Csupa áttetsző

				Elveszett ókuláré

				Filmtöredék

				Gyerekjáték

				Időtlen mályva

				Ketten a hídon

				Kiűzetés

				Lassú

				Napimádó

				Szülői sírnál

				Zene

További anyagaink:

		Bibliográfia