PIM media
Nyelv/Language
Ágh  István (Felsőiszkáz, 1938. március 24.
„talán előző életemben történt,
s lentről egyszerre sose látott örvény
ragadt magával, elsodort a termek,
az avarszagú urak, asszonyságok
köréből, hogy a halálba szeressek,
amíg hallom, s oly éteri világot
tárt föl, amit már nem értek, csak érzem
a lét isteni részét az egészben.”
(Ágh István: Zene)
Szülői sírnál
magyar
Úgy lépkedek a kihalt temetőben,
mintha néptelen utcán igyekeznék
hazafelé, bár mind ideköltöztek,
követik, ahogy kapu mögül lesték
érkezésem, egy kintrekedt vénasszony
nyaka csikorog csupán, vontatottan,
mint akitől meg kellene ijedni,
de én attól a négyszögölnyi jusstól
félek, amelyre viszem, s ahogy illik,
elhelyezem a pesti virágcsokrot,
éppen akkor, a földig hajlás közben
jutok a legközelebb szüleimhez,
s fölsejlenek, mert nem láttam holtukban,
azt hiszem, élve vannak eltemetve,
tán azért gyújtok gyertyát, hogy a józan
kegyelet a figyelmet elterelje
a lángra, mely akár a röpke orsó
füstöt fon a lassan fogyó viaszból.
Műfaj:
Szerzői jog:
Egyéb:
magyar
A szerző további művei:
A magány közhelyeiből
Ámulat
Ballada
Csupa áttetsző
Elveszett ókuláré
Filmtöredék
Gyerekjáték
Időtlen mályva
Ketten a hídon
Kiűzetés
Lassú
Napimádó
Zene
Petőfi Irodalmi Múzeum - 1053 Budapest, Károlyi Mihály u. 16.
Powered by