|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Úgy lépkedek a kihalt temetőben, mintha néptelen utcán igyekeznék hazafelé, bár mind ideköltöztek, követik, ahogy kapu mögül lesték érkezésem, egy kintrekedt vénasszony nyaka csikorog csupán, vontatottan, mint akitől meg kellene ijedni, de én attól a négyszögölnyi jusstól félek, amelyre viszem, s ahogy illik, elhelyezem a pesti virágcsokrot, éppen akkor, a földig hajlás közben jutok a legközelebb szüleimhez, s fölsejlenek, mert nem láttam holtukban, azt hiszem, élve vannak eltemetve, tán azért gyújtok gyertyát, hogy a józan kegyelet a figyelmet elterelje a lángra, mely akár a röpke orsó füstöt fon a lassan fogyó viaszból.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||